Mi a csontritkulás?
Oszteoporózisnak vagy csontritkulásnak nevezzük a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését, amely fokozott törékenységgel, azaz a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. A betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.
A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, tartását a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja. A csonttömeg az életkortól függően változik, fiatalkorban a csont tömegét növelő építő folyamatok vannak túlsúlyban, később az arány megfordul.
A csontszövet állománya 25-30 éves korig gyarapszik, majd tömege fogyni, gyengülni kezd. Az élettanilag normális csontvesztés ekkor mintegy évi 3-5%. Ha a csontépítő sejtek (oszteoblasztok) és a csontlebontást végző sejtek (oszteoklasztok) működésének egyensúlya megbomlik, akkor ennél nagyobb mértékű csontvesztés következik be, és csontritkulás alakulhat ki.
A betegség világszerte többszáz millió embert érint, Magyarországon a lakosság 7-10%-át sújtja, ami 700.000 – 1 millió ember. Az érintettek száma az átlagéletkor kitolódásával nő, a diagnosztikai és terápiás módszerek fejlődésének köszönhetően a felismert esetek gyakorisága is nő. A változókorban szinte minden harmadik nő és az időskorúak jelentős része szenved ebben a betegségben. Nőknél 4-szer gyakoribb ez a betegség, mint férfiaknál. Évente ezer nő közül 50-70-nél következik be csonttörés, ami a férfiak eseteinek 8-10-szerese. Élete során kb. a nők fele szenved el csontritkulásra visszavezethető jelentős csonttörést. E nők mindössze negyede-fele épül fel teljesen a csonttöréséből.
A csontritkulás legfontosabb tünete a szokványosnál kisebb erőbehatásra történő sorozatos csonttörések - csigolyatörések, csukló - és csípőtáji törések - bekövetkezése. Sokszor csak egy véletlennek látszó combnyaktörés hívja fel a figyelmünket az idült csontvesztésre. A gyógyulás ritkán tökéletes, így a csontváz deformálódik, a testmagasság csökken, a mellkas besüllyed.
A csigolyák összeroppanásai miatt gyöki fájdalmak (pl. ischias) jelentkezhetnek. Az állandósuló csontfájdalmak a beteg életét szinte elviselhetetlenné tehetik. Az előrehaladott és már klinikai tüneteket okozó oszteoporózis - főként a gerinc oszteoporózisa - átalakítja a testformát: a testmagasság jelentősen csökken, a csigolyák lelapulnak, a gerinc elgörbül, a bordaív és a medence közötti átlagosan 3 ujjnyi távolság beszűkül vagy eltűnik, a bővé vált bőr redőket vet a beteg oldalán. Posztmenopauzás oszteoporózisban a csukló törése mellett a csekély erőbehatásra keletkezett csigolyatörések, az időskori, mindkét nemet hasonlóan érintő (senilis) oszteoporózisban a csípőtáji törések ("combnyaktörés") a legjellemzőbbek.
Egyénenként rendkívül változó a betegség lefolyása. Szerencsés a helyzet abban az esetben, ha a változókor gondozása minél előbb, már a vérzési rendellenességek megjelenésével egy időben elkezdődik. Ilyenkor ugyanis jelentős csontvesztéssel csak nagyon idős korban lehet számolni, így a csontvesztés üteme az életkilátásokat és az életminőséget kevésbé veszélyezteti.
Az előrehaladottabb életkorban, súlyos csontritkulás miatt bekövetkező csonttörések azonban mindig életveszélyesek. Ilyenkor a combnyaktörések halálozási aránya meghaladja az 50%-ot. A halál közvetlen oka általában a hosszas ágyhoz kötöttség miatt bekövetkező tromboembólia, felfekvés, tüdőgyulladás, vagy szepszis.
Hajlamosító tényezők az alacsonyabb csonttömegre:
A kalcium újjáépíti, megerősíti csontszerkezetünket, ezért kiemeltem fontos a megfelelő kalciummennyiség biztosítása szervezetünk számára.
Az életkornak megfelelő ajánlás a következő
Jó kalciumforrások a tejtermékek:
– 1 liter tejben 1200 mg kalcium található, amely teljes napi szükségletünket képes fedezni
- a kemény sajtok,
- továbbá egyes zöldségek: a brokkoli, a káposzta, továbbá a kalciumban gazdag ásványvizek, amelyekben a kalciumtartalom legalább 150 mg/l.
- Szintén sok kalcium van a mogyoróban, csonthéjasokban. A kalciumban dús ételeket ajánlatos a déli, délutáni és esti étkezéssel elfogyasztani, ugyancsak több értelme van a kalciumpótlást is lefekvés előtt bevenni. A vizsgálatok azt igazolják, hogy az este elfogyasztott kalcium sokkal jobban hasznosul és épül be, mint a reggel vagy napközben elfogyasztott mennyiség.
- Az ajánlottnál lényegesen nagyobb és tartós kalciumbevitel vesekőképződést eredményezhet, és más fontos ásványi anyagok felszívódását is megzavarhatja, úgyhogy itt is fontos a mértékletesség.
A D-vitamin segíti a kalcium csontokba való beépülését, és az aktív kalciumfelszíváshoz szükséges. Az úgynevezett kalcitróp hormonokkal a parathormonnal és a kalcitoninnal együtt a vér kalciumszintjét szabályozza. Aktív formája a vesében fokozza a kalcium-visszaszívást, elősegíti a bélben a kalciumfelszívódást, és normál koncentrációban segíti a csontokba az ásványi anyagok beépülését. A D-vitamin UV-sugárzás hatására a bőrben is képződik, de táplálékkal közvetlenül is fölvehető. Ugyanakkor kevés élelmiszerre jellemző a magas D-vitamin-tartalom, de elegendő van a tejben, tojássárgájában, májban. Ajánlott élelmiszerek ezen kívül a hering, a lazac és a szardínia, amelyekből azonban nem fogyasztunk sokat, ezért ajánlott, hogy egész évben szánjunk elegendő időt arra, hogy a friss levegőn, napon tartózkodjunk. Így a szervezet annyit állít elő, amennyire szüksége van. A csontritkulás megelőzéséhez napi 25-50 mg D-vitamin fogyasztása ajánlott.
A fogyókúránál, az optimális testsúly-érték meghatározásánál és a megfelelő diéta beállításánál kiemelten fontos a csontritkulás rizikófaktorait figyelembe venni. A napi 1250-1500 kalóriás fogyókúrás étrendnél már külön figyelmet kell fordítani a megfelelő kalciumellátás biztosítására. A fogyókúrák idején különösen fontos a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás, amely egyrészt csökkenti az éhségérzetet, másrészt a megfelelően kiválasztott ásványvizekkel kiegyensúlyozott ásványanyag-ellátáshoz segíti a szervezetet.
Mik a csontritkulás gyanújelei és tünetei
Bizonyára sokan hallották már, hogy a csontritkulást néma járványnak is nevezik. Mit is jelent ez? A járvány valamilyen betegség nagyszámú előfordulását jelenti rövid idő alatt. A csontritkulás a múlt század végére sokkal gyakoribbá vált, és a következő évtizedekben előfordulásának további ugrásszerű növekedése várható.
A néma jelző arra utal, hogy a betegség kezdetén még nincsenek olyan tünetek, amelyek miatt orvoshoz fordulna a beteg. A csonttömeg csökkenése önmagában nem okoz panaszt. Gyakori, hogy valamilyen más ok miatt a betegről röntgenfelvétel készül (például tüdő- vagy vesefelvétel), amelyen a csontok is láthatók, és előrehaladott csontritkulás fennállását írja le a radiológus orvos, holott a betegnek semmilyen erre utaló panasza nincs.
A csontritkulás gyanújelei, tünetei lehetnek
A fájdalom:
A testtartás, a testalkat és a mozgás változása
A fájdalom akkor jelentkezik, amikor a csontokban már mikrotörések alakultak ki (ez a mikroszkopikus méretű csontlemezek, csontgerendák törését jelenti). A fájdalom a hát, a derék és a medence területén a leggyakoribb. Számos más betegség hasonló panaszokat okoz, de az orvosnak sokat elárulnak a fájdalom jellemzői, ezért kérdéseket tesz fel a vizsgálatkor.
A fiatal, egészséges embernél szinte kizárt, hogy csontritkulás okozza a fájdalmat. A 60 év körülieknél már gondolni kell erre a lehetőségre is, de az orvos először is kizárja az egyéb belső szervi vagy mozgásszervi betegség lehetőségét kérdéseivel. Nincsen olyan fájdalomtípus, ami kizárólag a csontritkulásra lenne jellemző (vannak azonban gyanújelek), ezért a beteg válaszai alapján az orvos egyben a további vizsgálatok sorrendjét is eldönti.
A fájdalom jellegzetességei
Hirtelen lépett fel a fájdalom vagy lassan fokozatosan erősödött? A lassan fokozatosan erősödő fájdalom a legjellemzőbb. A tartós állás vagy a napi tevékenység során a hát, a mellkas, a derék tompa fájdalma jelentkezik. Ahhoz hasonlít, amikor valaki felveszi a nehéz télikabátját, s órák múlva kellemetlen érzés lesz úrrá rajta. Ha leveszi a télikabátot, megszűnik ez az érzés, ugyanígy csökken a csontritkulásos fájdalom is, ha lefekszünk, lepihenünk néhány órára. Kezdetben csak a jelentősebb napi igénybevételkor jelentkezik, később állandósulhat.
Az oszteoporózis során a csontok tömege és mésztartalma jelentősen lecsökken, ami a spontán törések kockázatának fokozódásával jár, éppen ezért idejekorán érdemes felismerni. De hogyan?
Életkortól függően változik a csonttömeg, míg a felnőttkori csontszövet el nem éri megfelelő szerkezetét, addig a csontképzési folyamatok vannak túlsúlyban, ezt követően azonban a csontbontási folyamatok nyernek nagyobb teret, emiatt 25-30 éves kor után a csonttömeg fogyni és gyengülni kezd. Az élettanilag normális csontvesztés nagyjából évi 3-5 százalék. Amennyiben azonban a csontépítő (oszteoblasztok) és a csontlebontó (oszteoklasztok) sejtek összehangolt munkája felborul, a csontvesztés ennél nagyobb mértékű lesz, ami pedig előbb-utóbb csontritkuláshoz vezet.
Az elsődleges oszteoporózis
A csontritkulásos esetek 80 százalékáért az úgynevezett elsődleges oszteoporózis felelős. Ez a nők esetében legtöbbször hormonális okokra - posztmenopauzális vagy egyéb eredetű ösztrogénhiányra - vezethető vissza, amely jelentősen felgyorsítja a csontvesztést. Már a fiatalkori csontépítést is negatívan befolyásolja a későn, legelőször a 16. életév után jelentkező havi vérzés mögött húzódó hormonháztartási probléma. Szintén oda kell figyelni a csontokra, amennyiben 40 éves kor előtt jelentkezik a menopauza, vagy rendszertelen a havi ciklus, netán évekig elhúzódott a gyermek(ek) szoptatása, de az is, ha egyáltalán nincs gyermeke egy nőnek.
A változókori oszteoporózis legalább a nők harmadát érinti, már a vérzési rendellenességek megjelenésével egy időben elkezdődik a csontszövet állományának romlása, a csukló törése mellett a minimális erőbehatásra bekövetkező csigolyatörések jellemzőek rá. Férfiak esetében szintén csontritkuláshoz vezethet a hormonháztartáson belül az androgén szintjének csökkenése, de mivel a szervezetük jóval nagyobb csúcs-csonttömeget képez, az életkorral összefüggő csontvesztés csak 60-65 éves korukban kezdődik meg.
A szenilis (öregedéssel összefüggő) csontritkulás mindkét nemnél bekövetkezik, akárcsak az ivarmirigyek eltávolítása is rövid időn belül jelentős csontritkuláshoz vezet férfiaknál és nőknél egyaránt. Hormonpótlással a folyamat lassítható. Mivel a csontvesztés a szivacsos állomány területén megy végbe a leghamarabb, az oszteoporózis következtében a csigolyák, a csukló és a csípőtájék törik a leggyakrabban. A betegség adódhat az elégtelen D-vitamin- és kalciumbevitelből, de figyelni kell a megfelelő nyomelem- és vitaminpótlásra is. A folyamatot tovább súlyosbíthatja a mozgásszegény életmód, de a helytelen és túlzott, egyoldalú fogyókúrák sem kedveznek a csontoknak. Szintén csontritkuláshoz vezethet a kortikoszteroidok túlzott és helytelen adagolása, apajzsmirigyműködési zavarai, a csont rákos elváltozásai, genetikai rendellenességek, gyógyszer-mellékhatások, valamint a környezeti tényezők között a légköri ólomszennyezés és a megnövekedett kadmiumfelvétel (cigarettafüst) is.
Másodlagos oszteoporózis számos betegséghez társulhat, ilyen többek között az anorexia, az alkoholizmus, az autoimmun megbetegedések, az emésztési problémák, felszívódási zavarok, a hiperprolaktinémia, pajzsmirigy- vagy mellékpajzsmirigy-működési zavar, mellékvesekéreg-túlműködés, csontvelőt érintő betegségek, reumatoid arthritis, mozgásképesség csökkenése vagy elvesztése, de akár a szteroidkezelés is.
A csontritkulásnak nagyon nehezen felismerhetőek a tünetei, első egyértelmű jele a minimális erőbehatástól elroppanó csontok, ilyenkor azonban a csonttömegnek legalább már a harmada eltűnt. Csigolyatörés esetében a beteg gyakran nem is tud a mikrotörésekről, de még az is előfordulhat, hogy vizsgálat során sem derül ki. A betegség előrehaladtával azonban a sorozatos csigolyatörések miatt a testmagasság csökkenni kezd, a gerinc előre borul, a mellkas és a hasi rész összenyomódik, jellegzetessé válik a beteg testtartása.
Ez komoly hátfájdalmakkal, emésztési és légzési panaszokkal jár. Idült csontvesztés esetén a gerincben állandósuló csontfájdalmak a beteg életét alaposan megkeserítik.
Figyelmeztető jel lehet az izmokban jelentkező tompa fájdalom, különösen a derék és a nyak tájékán, a tünetek azonban a pihentetéstől csökkenek, így szinte senki sem fordul vele orvoshoz. Ezt követően egyre erőteljesebb fájdalom figyelhető meg, ami emelés vagy mozgás hatására fokozódik, de nem kisugárzó jellegű, valamint izomgyengeség is társulhat hozzá.
Csontritkulással járhat fiatal korban a Turner-szindróma, a magas prolaktinszint, a túlzott fizikai megterhelés, az anorexia nervosa, a petefészkek eltávolítása, Gn-RH analógokkal kiváltott mesterséges változókor és a túl korai változókor. Mivel a csonttömeg 80 százalékban genetikai tényezőktől függ, a törékeny és sovány testalkat, a világos bőr, a tejfehérje- vagy tejcukorérzékenység, illetve a családi kórképben egyenes ágon előforduló csontritkulás szintén figyelmeztető jel.
A betegséget csontsűrűségméréssel, úgynevezett oszteodenzitometriás méréssel diagnosztizálják, de kísérheti röntgenvizsgálat, laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálat is, amennyiben csontanyagcsere-betegségek gyanúja áll fenn.
Gyógyszeres kezelés:
A klinikai vizsgálatok szerint a csontok tömegének javításában hasznosak lehetnek a flavonoidok és biszfoszfonátok is. Ez utóbbiak, illetve egyre korszerűbb, módosított származékaik gátolják a csontok lebontását végző oszteoklaszt sejtek működését, csökkentik a csonttörések kockázatát.
A szelektív ösztrogén-receptor modulátorok (serm) alkalmazása azon alapul, hogy a csontokra és a lipid-anyagcserére is úgy hatnak, mint az ösztrogének, az emlőkben és a méh szövetében lévő ösztrogén-receptorokra azonban nincsenek hatással. Ezért van nevükben a szelektív jelző.
Mivel a csont lebomlását (az oszteoklasztokat) az ösztrogének gátolják és a csontfelépülést (az oszteoblasztokat) a progeszteron serkenti, fontos a női cikluszavarok és a női változókor hormonokkal történő gondozása. Ismeretes, hogy az ösztrogénhiány-pótlása megállítja, illetve lassítja a változókori csontvesztést. A változókori hormonpótlást (HRT = hormone replacement therapy) azonban az oszteoporózis kezelésére a szív- és érrendszeri betegségek megnövekedő kockázata, és az emlőrák előfordulási kockázatát enyhén növelő hatása miatt nem javasolják.
Szükség lehet a hasnyálmirigyben termelődő kalcitonin adagolására is, amely egy pajzsmirigyhormonon keresztül a csontbontó sejtek működésének gátlása révén kalcium-anyagcserét befolyásolja. Sajnos a kalcitonin viszonylag gyorsan (2-3 év alatt) elveszíti hatékonyságát, ezért csak indokolt esetben szabad alkalmazni.
Fizioterápia - fizikoterápia: A kezelések között központi szerepe van a mozgásterápiának, amivel csonttömegvesztést mérsékelhetjük. A rendszeres, az életkornak és egészségi állapotnak megfelelő testmozgás nem veszélyezteti a csontokat, viszont javítja az általános erőnlétet és a közérzetet.
A mozgásterápia csökkenti a fájdalmat, megelőzi vagy helyreállítja a gerinc formájának kóros megváltozását, javítja a tartást, sőt az egyensúlyérzéket is. A hatékonyság kulcsa a rendszeresség.
Az izomfájdalmak enyhítésére elektromos kezelést, jégpakolást, illetve masszázst alkalmaznak. Vitamin-, ásványi anyag- és nyomelem-pótlás:
A szervezet napi kalciumszükséglete a különböző életkorokban eltérő. Átlagosan legalább 500-600 mg naponta, bizonyos állapotok (várandósság, szoptatás, eredendően kicsi csonttömeg, stb.) esetében azonban többre, 1000-1500 mg-ra is szükség van. A kalciumdús ételeket ajánlatos a déli, délutáni és esti étkezéssel elfogyasztani, a kalciumpótlást is lefekvés előtt bevenni, mert a csont átépülés napi ritmusa miatt az este elfogyasztott kalcium sokkal jobban hasznosul.
Az ajánlottnál lényegesen nagyobb és tartós kalciumbevitel vesekőképződést eredményezhet, továbbá más ásványi anyagok felszívódását is megzavarhatja. A szervezet kiegyensúlyozott kalciumháztartásához és csont-anyagcseréjéhez fontos ásványi anyagok a fluorid, a magnézium, a réz, a mangán, a stroncium is.
A csontritkulás gyógyításához napi 1,5 gramm kalcium, 600 mg magnézium, 25-50 mg mangán bevitele javasolt.
A D-vitamin az aktív kalciumfelszíváshoz szükséges. Ha nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségben, a kalciumpótlás kevésbé hatékony. Az oszteoporózis megelőzéséhez D-vitaminból napi 200-400 nemzetközi egység (NE), 25-50 mg fogyasztása ajánlott. Biológiailag főként a D3-vitamint tekintik hatékonynak.
A B6-vitamin szintén szükséges az egészséges csont- és porcállomány megőrzéséhez, a törések gyors gyógyulásához.
A C-vitamin hiánya a csontok kollagén állományát károsítja, C-vitaminból legalább napi 500 mg felvétele javasolt.
A sejtanyagcseréhez nélkülözhetetlen még a K-vitamin és a folsav.
A foszfor fontos építőköve a csontoknak. Túlzott mennyiségben akadályozza a kalcium beépülését a csontokba. A modern ember táplálkozásában inkább a túl sok foszfor bevitelének veszélye áll fönn, kerülendők: szénsavas üdítők, ömlesztett sajtok, belsőségek, foszfátokat tartalmazó élelmiszerek.
A táplálkozáson belül lényegében három dologra kell odafigyelni: a megfelelő kalcium-, és D-vitamin ellátásra, valamint az optimális testsúly elérésére (és annak megtartására).
Hasznos tudnivalók
A csontritkulás nőknél a premenopauzával, az első vérzészavarok megjelenésével kezdődik. A változókor szakszerű gondozása a csontritkulás megelőzésének legbiztosabb módja. A csontritkulásban szenvedőknek át kell rendezniük lakásaikat. Célszerű eltávolítani a felesleges küszöböket, csúszós szőnyegeket, a padlózat síkosságát csökkenteni kell. A fürdőszobában gumírozott szőnyegeket és kapaszkodókat célszerű elhelyezni. Érdemes átgondolni, milyen veszélyforrások lehetnek még a lakásban, és lehetőleg meg kell őket szüntetni.
A vegán, illetve a vegetáriánus táplálkozás elősegítheti a csontritkulást a sokszor elégtelen kalciumfelvétel és D-vitaminfogyasztás, illetve egyéb vitaminok (B12, folsav) hiánya miatt, de ha az ember kellően odafigyel, akkor ezek nem állnak fönn.
Amennyiben csontritkulással diagnosztizálták, vagy nagy ennek a kockázata, szigorú étrendet és egészséges életmódot érdemes követnie, hogy ezáltal elhárítsa, vagy legalább lelassítsa a folyamatot. Emellett pár otthoni gyógymódot is kipróbálhat, amely segít csontjai egészségének és erejének megőrzésében.
1. Aszalt szilva
Az aszalt szilva napi fogyasztása jót tesz a csontoknak és kevésbé törékennyé teszi őket, amint azt egy 2011-ben a Florida Állami Egyetem kutatói által a Brit Táplálkozási Folyóiratban közölt tanulmány kimutatta. Az aszalt szilva polifenolokban és antioxidánsban gazdag, amelyek jót tesznek a csontoknak. Emellett található benne bór és a réz két, a csontképzés szempontjából rendkívül fontos ásványi anyag.
Bármilyen korosztály számára ajánlott napi egy-két aszalt szilva fogyasztása. Ezt az adagot fokozatosan felemelheti napi 6-10-re, hogy ezáltal is megelőzze a csontritkulást.
2. Alma
Az almában található különleges antioxidáns kombináció (polifenolok és flavonoidok) az almát rendkívül fontossá teszik a csontritkulás kezelésében. Francia kutatók kimutatták, hogy a phloridzin nevű flavonoid megelőzi a csontritkulás kialakulását a posztmenopauza korban lévő nőknél, a gyulladásjelölők serkentésével és a csontsűrűség növelésével.
Az alma emellett bórban is gazdag, ez az ásványi anyag segíti a szervezetet a kalcium megőrzésében. A kalcium a csontok és izmok építő anyaga. Ahhoz, hogy az alma csonttal kapcsolatos jótékony hatásait észlelje, héjastul fogyassza azt. Válasszon organikus (bio) almát ha lehet, kerülje a rovarirtóval és mesterséges viasszal kezelt almákat.
3. Kókuszolaj
Egy új kutatás azt sugallja, hogy az étrend szűz kókuszolajjal való kiegészítése visszafordíthatja az ösztrogénhiány hatásait, ezek közt a csont sűrűségének csökkenését is.
A kókuszolaj antioxidáns tartalma segít megőrizni a csontszerkezetet és megelőzi a hormonális okokra visszavezethető csontvesztést. Ezen felül a kókuszolaj serkenti a kalcium és a magnézium felszívódását is, ez két kulcsfontosságú ásványi anyag a csontok fejlődésében és megtartásában.
- Fogyasszon naponta három evőkanálnyi kókuszolajat a megelőzés, és napi öt kanállal a csontritkulás visszafordításának érdekében.
- Külsőleg is alkalmazható a kókuszolaj az egész testre, masszírozza ezt be gyengéden pár percen keresztül majd vegyen forró fürdőt. Ha ezt rendszeresen megismétli, pozitív változásokat észlelhet.
- Főzéshez is használjon szűz kókuszolajat.
4. Mandulatej
A mandulaolaj rengeteg kalciumot tartalmaz. Flavonoidokban is gazdag, amely csökkenti a szervezetben található szabad gyökök számát. Ezen felül magnéziumban, mangánban és káliumban is gazdag, ezek elengedhetetlenek az erős csontozat kialakításában és megtartásában.
- Áztasson be egy csésze mandulát éjszakára. Másnap hámozza meg majd helyezze robotgépbe 2-2,5 csésze vízzel. A géppel keverje őket krémessé, majd adjon hozzá fahéjat és mézet. A kapott keveréket szűrje le egy csomagolóvászon segítségével. Fogyassza ezt a mandulatejet naponta. A mandulatejet kész formában is megvásárolhatja.
- Áztasson be 10 mandulát éjszakára, majd hámozza meg és robotgépben keverje el egy csésze meleg tejjel (lehetőleg kecsketejjel).
Adjon hozzá egy csipetnyi sáfrányt, kardamomot és őrölt gyömbért, majd naponta kétszer fogyassza reggeli és elalvás előtt.
5. Szezámmag
Az ayurvédikus orvoslásban a szezámmag a csontritkulás hatásos ellenszere. A szezámmag kalciumban, magnéziumban, mangánban, rézben, cinkben, foszforban és D- és K-vitaminban gazdag.
- Reggelente ropogtasson el egy maroknyi pirított szezámmagot. - Keverjen el egy kávéskanálnyi őrölt pirított szezámmagot egy csésze meleg tejben. Ezt naponta kétszer fogyassza.
- Sütés-főzés során is használjon pirított szezámmagot.
6. Halolaj
A halolaj és ennek kiegészítő formája omega-3 zsírsavakban és D-vitaminban gazdag. Egy, a NASA által finanszírozott kutatás, amely a Csont Ásványi Anyag Kutatás című folyóiratban jelent meg, kimutatta, hogy a halolajban található omega-3 zsírsavak meggátolják egyes kockázati tényezők aktivizálódását, amelyek csont- és izomvesztéshez vezetnének.
- A legegyszerűbb megoldás a napi egyszeri 1000mg-os halolaj kiegészítő étkezés közbeni bevétele.
- Folyami halakat is fogyaszthat, mint a lazac, hogy ezzel is több esszenciális zsírsavat vigyen be.
Megjegyzés: A vérhígítóval kezelt betegek mindenképp konzultáljanak orvosukkal mielőtt elkezdenék a kúrát.
7. Ananász
Az ananász mangánban gazdag. A mangánhiány kapcsolatba hozható a csont deformációjával és a csontvesztéssel, amely csontritkuláshoz vezet.
- Fogyasszon naponta egy csésze friss ananászt szeletelve étkezés előtt. Ez a napi mangánszükséglet 75%-át fedezi.
- Fogyasszon naponta egy csésze ananászlevet.
8. Koriander
A koriander levél és a koriander mag is gazdag kalciumban, káliumban, mangánban és vasban. Ezek az idősebb nők körében előforduló gerinci csontvesztést is megelőzhetik.
- Keverjen el két kávéskanál koriander magot egy csésze forró vízben. Fedje le és hagyja ázni 10 percre majd szűrje le és ízesítse mézzel. Napi kétszer fogyassza ezt.
- Használjon több koriander levelet és magvat főzés során.
9. Élvezze a napsütést
Az egészséges és erős csontozat megtartásához D-vitaminra van szükség. Ez elengedhetetlen a kalcium felszívódásához és így a csontritkulás megelőzéséhez is. A D-vitamin legjobb természetes forrása a napsugárzás. Napozzon főként a reggeli órákban, legalább napi 10-15 percet, ez segíti a szervezet D-vitamin termelését. Azonban kerülje a túlzott napozást és ne felejtse el a napvédő krémek használatát se.
10. Rendszeres testmozgás
A rendszeres testmozgás a legfontosabb módszer a csontritkulás megelőzésében. Csökkenti a csontvesztést, növeli a csontszövet sűrűségét és egészségesebbé teszi azt. Néhány hasznos gyakorlat:
- Saját testsúllyal végzett gyakorlatok, mint a séta, az alacsony intenzitású aerobic vagy a tenisz.
- Ellenállással végzett gyakorlatok, mint a szabadsúlyos és a gumiszalagos gyakorlatok.
- Hajlékonysági és egyensúly gyakorlatok.
Naponta legalább 30 percen keresztül végezze ezeket a gyakorlatokat, vagy legalább hetente háromszor. Amennyiben nincs edzéshez szokva, dolgozzon személyi edzővel, aki kialakítja majd edzésprogramját.
- Fogyasszon kalciumban gazadag ételeket minden nap. A magnézium, a K- és a D-vitamin, a mangán és az esszenciális zsírsavak is fontosak.
- Csökkentse az alkoholfogyasztást.
- Ne dohányozzon, mivel ez felgyorsítja a csontszövetvesztést.
- Előzze meg az esésekből adódó sérüléseket.
- Kövesse figyelemmel gyógyszereit, mivel egyes kortikoszteroidok, vizelethajtók és pajzsmirigy hormon gyógyszerek növelhetik a csontvesztés mértékét.
- Csökkentse a stresszt, amely növeli a kortizon szintet, amely egyes ásványok csontból való kiválását eredményezi.
- Fogyasszon kevesebb colat és koffeint, mivel ez növeli a kalciumvesztést.
- Amennyiben étrendje nem tartalmaz elegendő kalciumot és D-vitamint, az orvossal való konzultáció után fogyassza ezeket kiegészítő formájában.
- Kerülje az előrecsomagolt ételeket, a fehérjeporokat és az erjesztett szója ételeket. Csökkentse a húsbevitelt is, mivel a hús is csökkenti a csontok kalciumtartalmát.