MIRON holisztikus életmód-program
A babafejlesztés a szülőfejlesztésnél kezdődik
MIRON holisztikus életmód-program
A babafejlesztés a szülőfejlesztésnél kezdődik
A tények: 46 év, 5 gyermek, 4 étel-intolleranciás, 1 down szindrómás. 27 év párkapcsolatban
24 éves asztrológusi pályafutaásom alatt számtalan embert hallottam, ezer féle kifogással. A kifogások mögé nézve azonban értékes kincseket találtam. Az emberek motivációját és eredetét megvizsgálva, egészen új távlatok nyithatóak meg gyermeknevelési és párkapcsolati képességeinkben.
Sokmindent megéltem, miközben én magam is szembenéztem legmélyebb félelmeimmel.
A dolgok eredményeképpen:
- megértelek, akárhogy is éled az életedet
- abból hozzuk ki a lehető legtöbbet, amit kaptunk a Sorstól
- holisztikusan szemlélve kirajzolódik a dolgok értelme, így könnyebben fel is dolgozhatóak ezek.
Mindig van remény!
MIRON holisztikus életmód-program
Mi a helyzet Veled?
Online és személyes konzultációra is van lehetőség.
Hívj a 0630/534-7626-os számon, vagy keress minket az ONLY +21 oldalon a Facebookon.
Header
Kedves Olvasó! Köszönöm, hogy kezedben tartod életem tanúságának egy darabját. Megtisztelsz, hogy elolvasod!
Előre is bocsánatot kérek, ha időnként meglepően őszinte leszek. Kevés dologban vagyok annyira biztos, mint hogy a hiteles információ az egyetlen, amit érdemes elolvasni! Ne pazaroljuk egymás idejét kertelgetéssel, meg félreérthető, puritán szólamokkal. Őszinteségemért Tőled is őszinteséget várok. Kérlek, írd meg, ha bármi eszedbe jut az olvasottakkal kapcsolatban, erre a linkre kattintva!
Egy dolgot biztosan ki tudok jelenteni. Mégpedig azt, hogy SEMMITŐL nem rettegtem annyira gyerekkoromban, mint a kisgyerektől, mégis az anyaság lett életem LEGSZEBB KALANDJA!
Most már nyugodtan kijelenthetem, a legjobb befektetés a gyermek. Még akkor is, ha 10 évig intenzív odafigyelést és törődést igényel, majd 10 évig megpróbál lerázni, és aztán várhatjuk, hogy a nagyszülőségünk beköszöntekor, mikor nekünk már fáj mindenünk, végre visszakapjuk gyermekünkkel eleinte megszokott meghittebb lelki kapcsolatunkat.
A könyv megírásakor legnagyobb gyermekem 25 éves, a legkisebb pedig közel 3. Összesen öten vannak, legnagyobb csodálkozásomra. Ezt biztosan nem gondoltam volna, még tinikoromban! Jelenleg 45 éves vagyok. 5 gyermekemet összesen 9 évig szoptattam, ebből 15 hónapon át egyidejűleg a két legkisebbet. Van mit mesélnem...
Header
Ahhoz, hogy megértsük, mit miért érzünk, és kik is vagyunk, nagyon-nagyon messzire kell visszamennünk. Amíg nem elég idős az ember, ez egy unalmas téma lehet. Kiderülhet általa, hogy a mindig bosszantó nagymama vagy a szigorú édesanya éppúgy mindennapi érzéseink része, mint az imádott dédike, akit nagyon hamar elveszítettünk.
Érzelem irányította lények vagyunk. Sokszor nem értjük, miért is úgy döntöttünk, ahogy, aztán persze a fejünkben lévő PC mindent elkövet, hogy értelmes magyarázattal szolgálhassunk a ránk kérdőn meredő társunknak.
A mintázatok igazából csak akkor jelennek meg, ha kellő távolságból szemléljük ezeket. Ehhez vagy meg kellett már haljanak a felmenőink, vagy – jobb esetben – valamilyen pszichékutató, önismereti kurzuson láthattuk meg ezt. Az asztrológia, és a családállítás azok a módszerek, amiket én ismerek, és amik által remekül ki tudnak ütközni az ősi mintázatok.
Nem szeretném ezt az írásomat az ezoteria irányába elvinni, de kénytelenek vagyunk a jobb megértés kedvéért a dolgok mélyére tekinteni. Szerencsére bővelkedünk kutatási anyagokban is, amik tudományos – tehát megismételhető módszerekkel – tudják alátámasztani azt, amit állítani fogunk.
Mivel mégiscsak egy holisztikus fejlesztési programról olvasol, így joggal támadhat fel Benned az igény ezek iránt, a teljes kép megértéséhez. Az ember egy TEST-LÉLEK-SZELLEM egységében létező lény. Ezek fogalma és megközelíthetősége nagyon sokszor zavaros, és átfedik egymást. Igen nehéz külön választani, mondjuk egy masszázs esetében, hogy ez minek a fejlesztését is szolgálja? Talán nem is szükséges, hiszen a test által egy kellemes érzelmi állapotba kerülünk a masszázs folyamán, ami a szellemi képességeink szabadságát segíti elő. Főleg, ha különféle segédanyagokkal, mint pl. egy illóolaj, vagy zene, elősegítjük ezek kapcsolódását és teljesebb felszabadulását.
Bármit is állítottak Rólad gyerekként, bármit is érzel magaddal kapcsolatban, TE NAGYSZERŰ VAGY! Mikor az ember elindul az önvizsgálat útján, alapvetően kétféle reakciója lehet:
El kell telnie egy jó pár évnek, mire sem környezetünket, sem önmagunkat nem vádoljuk, és igazából neki lehet állni a saját magunkkal való munkának. DE az eddig elvezető út is igazán hasznos, és szükségszerű.
Header
Bármely állapotban is vagy TE most, fontos tudnod, hogy éppen itt tartasz, és ebből a helyzetből kell a legtöbbet kihoznod. Kár keseregni szerencsétlen sorsodon, vagy mások irántad való gonoszságán. Ha ezen nem lépsz túl, sehová sem jutsz az önsorsrontáson túl! Nem, ne hibáztasd sem a kormányt, sem a felmenőidet, ezzel csakis magadnak árthatsz. Őket meg sem érinted ezzel.
A mi célunk pontosan az, hogy a JELEN HELYZETEDBŐL A LEGTÖBBET HOZHASSUK KI. Akár beteg gyermeket vársz, vagy éppen hoztál világra, akár csak tudod, hogy erre hajlamod lehet, mert a családodban ilyesmi már előfordult. Ha szerencsés vagy, és még esély sincs erre, akkor is érdemes tovább olvasnod, hiszen az Út befelé, mindig csakis nyereséggel szolgálhat. A továbbiakban, a könyv vége felé is találhatsz olyan részleteket, amit teljesen egészséges babák esetében is szívesen ajánlok. Tudod, nekem is 4 egészséges után született a down szindrómás kincsem.
Ha szükséged van arra, hogy valakivel átrágd, mi is a jelen helyzeted, szeretnél megszabadulni az önvádtól vagy a kivetítéstől, írj nekem itt. Asztrológiai és kineziológiai tanácsadás keretében megbeszéljük, speciálisan Neked mi most a következő legfontosabb lépés az életedben.
A pozitív gondolkodás egyik legbosszantóbb oldala, hogy mindig mindenben a jót akarják velünk megláttatni. Viszont vannak olyan élethelyzetek, amikor másként egyszerűen nem is lehet ép ésszel túlélni, csak ha a jót keresed az adott helyzetben. Bármennyire is szép dolog az anyaság, annyi áldozatot, annyi lemondást és annyi alkalmazkodást kíván tőlünk, amitől a mai kor embere képes szenvedni. Manapság nehéz időt áldozni valamire, sokkal türelmetlenebbek vagyunk, mint nagyanyáink, és a gyerek fejlődését is azonnal akarjuk. Ehhez képest rettenetesen nehézkes lehet egy baba fejlődését kivárni, főleg, ha még valamilyen problémával is küzdenetek kell. Hiába is tudjuk, az anya legfőbb dolga a baba, és szerencsére a hormonháztartásunk is úgy alakul, amitől erre a témára képesek vagyunk az aktuális időszakban koncentrálni. Nem kell félni, hogy ezek a hormonok idő előtt kiürülnének... Viszont ügyelnünk kell arra, hogy önmagunkat, nőiességünket ne veszítsük el a nagybetűs Anyává váláskor. Ha úgy érezzük, elhagyjuk magunkat, vagy nincs kedvünk nőként, szeretőként is jelen lenni párunk életében, akkor épp itt az ideje segítséget kérni, akár a családtól, akár egy babysitter szolgálattól. Nem szabad azt gondolni, hogy alkalmatlan vagy az anyaságra, csak mert néha nem bírod egyedül! A férfiak fel sem tudják mérni, mennyire más minőség ez az életünkben, s mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, s mekkora szükségünk van ilyenkor egy odaadó társra. Egy odaadó társra, aki sok mindent észrevesz és elvégez magától. Elnézést kérek a férfi olvasóimtól, de az a helyzet, hogy nagyon kevés az ilyen férfi, egyszerűen azért, mert nem erre születtek. Mégis az első 6 hónap, vagy még inkább az első 1,5 év akkora terhet ró az anyára, amivel akkor tud igazán megküzdeni, ha a társa időnként elmosogat, vagy megfőz, betesz egy-egy mosást, ahelyett, hogy morogna.
Ha nincs ilyenkor segítsége a kismamának, az elsősorban lelki és csak másodsorban fizikai teher. Nem is tudom, melyik a rosszabb... A fizikait csak-csak kibírjuk. Nem gond, ha éveken át csak napi 4-5 órát alhatunk, mert hol ez a gyerek kelt fel, hol az. Nem gond, hogy áldozatokat igényel ez a helyzet. DE attól kiborulunk, ha ebben a terhelésben rossz szemmel és nem megértéssel szemléli az elmosatlan edényeket életünk szerelme. Ilyenkor könnyen le lehet esni az addigi piedesztálról. Pedig néhány jó szóval, figyelmességgel sokkal erősebbé lehetne tenni ebben az időszakban a párkapcsolatot...
Nálunk ez úgy alakult, hogy az első két gyermekem születésekor, még volt anyukám, akivel napi szinten találkoztunk. Mi mire felkeltünk a kicsivel, ő már elmosogatott. Halkan, szótlanul osont be, hogy mi alhassunk, és akkor volt boldog, ha azt látta, jót tett nekünk. A harmadik gyermekünknél, a kislánynál már anyukám nem élt. A fiúk nem segítettek, és a kéréseimet éveken át mondogathattam, mire hajlandóak voltak megtenni. Pedig a férjem heti kétszer főzött, és a mosást is betette, ha kellett. Nagyon kiábrándult és kétségbeesett voltam, mert úgy éreztem, nem tudom ezt a helyzetet megoldani, képtelen vagyok a három gyereket ellátni. Szerencsére a kislány értette, érezte a helyzetet, nagyon jó baba volt. Vele szinte semmi gondom nem volt, csak a kiütéseivel...Természetesen ez nem egy véletlen tünet volt. Pontosan rajta ütközött ki az a csalódás, amit én éreztem a nagyfiúkkal kapcsolatban. Nem tartottam igazságosnak azt, hogy én mindent megteszek, azonnal, ahogy azt meg lehet, ők viszont inkább 3-4 órát játszanak (apjuk is), mielőtt az én életemet megkönnyítő dolgot elintéznének, ami kb. 30-40 percet venne igénybe. Szépen eljutottunk addig, hogy már meg sem kértem őket, hogy segítsenek. Csak magamban dohogtam, hogy a három éves többet segít, mint az akkor 9 és 17 éves együtt. Mivel én magam ezt a helyzetet nem tudtam megoldani, segítségemre jött a Sors. De erről majd később...
Azóta rutinosabb és kicsit gonoszabb is lettem. A Túlélési tanácsok kezdő és újrakezdő szülőknek hírlevélben elárulom, hogy tudom most már rávenni gyermekeimet a lelkes segítségre.
Gyermekednek megvan a maga értelmeBármilyenné válik is a gyermekünk, akár szép, akár nem, akár okos, akár nem, akár tud alkalmazkodni, akár nem, a mi egyetlen drága kincsünk. Ezt tudjuk jól. Természetesen az érzelmeink egészen mást is diktálhatnak. Lázadhatunk, kétségbe eshetünk vagy éppen dühönghetünk is a kapott babával küzdés során.
Akárhogy is érzel, abban teljesen biztos vagyok, hogy JOGOS az érzésed!
A TE helyedben biztosan más is így érezne, bármit is állít kívülállóként. Kérlek, ha úgy érzed, másképpen kellene a babához állnod, mint amire képes vagy, akkor írd meg nekem ezt, ezen a mailcímen: 1001sziv@gmail.com. Megbeszéljük, hogyan lehetne megoldani a problémádat, és szakembereket is tudok ajánlani.
Ha negatív érzéseink mögé tudunk tekinteni, akkor már nagy önuralommal rendelkezünk, vagy a bölcsebbek közé tartozunk. A Sors azt adja, amit megérdemlünk, és úgy adja, hogy az mindenképpen a mi javunkat szolgálja. Nehéz ezt elhinni, amikor valaki egy down szindrómás babát hoz a világra, vagy éppen születése után mindjárt agyvérzést kap és lebénul a gyermek. Életünk nagy tragédiái mégis úgy jönnek, hogy kilendítsenek minket az addigi holtpontról. Az, hogy jobb helyzetet tudunk-e kialakítani, mint ami volt, és fejlődünk vagy megrekedünk az önsajnálatban, az igazából már rajtunk áll.
Miért épp az enyém beteg?
Hiszed vagy sem, a betegség ajándék. Na, nem ment el teljesen az eszem. Csak egy másik nézőpontot kell elsajátítania annak, aki ezt hajlandó átkeretezni. Az Univerzum számára egyetlen dolog a biztos: a változás. Ha egy érzelmi állóvízben maradsz az egyszerűség vagy a béke kedvéért, nem vagy hajlandó nyíltan vállalni azt, aki vagy, és inkább hazudozol magadnak és másoknak is, akkor a legnagyobb bűnt követed el: feladod a saját életedet, amivel mások életét is egy csendes, de megrekedt helyzetbe viszed. Ez tűrhetetlen, és a Sors ilyenkor beleszól. Attól most tekintsünk el, hogy ez egy előre eltervezett, a Végzet általi vagy aktuálisan ilyenné alakult helyzet-e? Ami biztos: változás kell jöjjön az állóvízben élő ember lelkének. Ha maga nem idézi elő, megkapja az által, aki a leghatékonyabban tudja nevelni. Ez pedig a GYERMEKE.
Amikor a gyereken csattan az ostor...
Egy egérkísérlet vázolhatja fel legkönnyebben a helyzetet.
Képzeljétek el, hogy Egérmamát várandós korában bezárják egy dobozba. Úgy történik ez a helyzet, hogy a szerencsétlen nem sérül, de mozdulni sem bír. Ehet, ihat, a pocakja és a benne lévő egérgyerekek viszont egyre szorultabb helyzetbe kerülnek.
1. A vemhesség végén a mama kiszabadul, nincs vele semmi különösebb gond.
2. Az egérgyerekeknél viszont szorongásos tünetek jelentkeznek. Érzelmileg labilissá válnak, és fokozott agresszivitást mutatnak.
3. Az ő utódjaikon már a nagymama szorongatott helyzetének FIZIKAI tünetei is megjelennek, átlagosnál több cukorbetegség és neurológiai tünet jelentkezik.
Emberekre vetítve így néz ki a helyzet, saját példámon keresztül:
Traumatörténet nagymamától unokáig
Nézzük akkor végig, lépésről-lépésre, hogyan alakul ki az ételallergia és a down szindróma, s hogyan válhat ez már a feloldozás egyik módjává!
1. Nagymama egyetlen szerelme elment a háborúba. Hazajőve szifilisszel fertőződött, amit nem tisztáztunk, hogy vérátömlesztéssel vagy szexuális úton kapott-e? Minden esetre ennek következtében születendő gyermekei is szifiliszesek lettek.
2. Hamarosan hátrahagyta Nagypapa a kislányát, aki 2 éves volt ekkor. A kislány 7 évesen Nagymamát, vagyis anyukáját is elvesztette. A kislányt 14 éves koráig kezelték a szifilisz ellen, mire kigyógyult belőle. Ezen időszak alatt minden létező fertőző betegséget elkapott, az iskolaév felét kórházban töltötte.
3. A kislány nagylánnyá serdült. 26 éves koráig nem csókolózott, nem létesített semmilyen szexuális kapcsolatot senkivel (ez adja a legfőbb gyanút, hogy szexuális úton szerzett szifilisz állhatott a háttérben). Később pikkelysömöre és Hepatitis C - fertőzöttsége lett, vérrel való munka által (laborasszisztensként dolgozott, akkor még nem ügyeltek a fertőzésekre). A helyzethez képes igazán normális, intelligens nő lett, a bizalmatlanság és zárkózottság fő jellemzői voltak, a nagymértékű emberszeretet és embersegítő szándék és tettek mellett.
Prof. Bókkon István traumatérképével saját családtörténeted is lerajzolhatod!
Akkor gondoljuk át, mit tehetsz Te gyermekedért, hogy egészségesebbé váljon!
Szükségletek az egyes szinteken
Testünk-lelkünk-szellemünk egyaránt táplálékra vár. De az, hogy kinél mi számít egészségesnek, az egyénileg igen különböző lehet!
A testünknek NEKI VALÓ táplálék kell. Ezt azért hangsúlyozom, mert ami az egyik embernek egészséges, az a másik számára halálos méreg lehet. Hiába akarnék én valakivel sok gyümölcsöt etetni, ha az illetőnek fruktóz-intoleranciája van, az egész napos hasmenéstől kiürülne minden hasznos tápanyag a szervezetéből, és hiánybetegségek lépnének fel nála.
A testünk legjobb hatásfokú működéséhez megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás is kell. De ez megint olyan téma, hogy egy ízületi betegségre hajlamos embert ne küldjünk el teniszezni, mert igen hamar feladásra fogja kényszeríteni az ízületi fájdalom.
A testünknek szüksége van az érintésre. Gyermekként az óvó ölelésre, dajkálásra, napi millió puszira (de nem minden gyermek szereti). Felnövekedve pedig szükségünk van a szexuális együttlétekre is. A nőknek is. Szerencsére ezt az igényünket egyre inkább el merjük ismerni. Talán az ifjú hölgyek már túlzottan is hirdetik ezt az igényt. Én azt látom, szeretethiányból, önbizalomhiányból kifolyólag akkor is a szex felé fordulnak, amikor egy óvó ölelés lenne a leginkább megfelelő. Ha megtanítjuk gyermekeinknek pici korban, mennyire szeretni valók, akkor kevésbé fogják elvéteni a mértékeket és minőségeket nagy korukban.
A lelkünknek igazi érzelmekre van szüksége. Hogy lesznek igaziak az érzelmeink? Hát, nem a szappanoperáktól, meg nem a hősös akciófilmektől, vagy a szerelmes tinisorozatoktól! Ezektől kaphatunk jó érzéseket, de az lesz az igazi, amit mi magunk élünk át, fizikai testünkkel, és ésszel átéléssel egyaránt. Az igazi érzelmek által ismerhetjük meg leginkább magunkat. Még akkor is, ha valakivel rosszak vagyunk, de jelen vagyunk, jobban megismerjük magunkat. Vagyis az ITT és MOST-ban létezés az, ami igazivá teszi a dolgokat.
A jelenben vagy, itt és most?
Egy pillanatra tekints ki gondolataidból! Figyeld meg testhelyzetedet. Az ágyban fekve olvasol, telefonnal, tablettel a kezedben, vagy ülsz a monitor előtt? Hogyan nyomódik a hátsód a Téged támasztó felülethez? Milyen a légzésed?
Nézz végig magadon! Figyeld meg, milyen érzéseket közvetít tested feléd. Ugye, ahogyan a testedre figyel elméd, nem ér rá gondolkozni közben? Ha elmerülsz gondolataidban, akkor bármi, ami ki akar ebből zökkenteni, fárasztó és idegesítő lesz. Ezért igen fontos, hogy igyekezzünk egyszerre egyfélére koncentrálni. Én, sokgyermekes anyaként egyidejűleg szoktam 3-4 féle dolgot csinálni: főzök, közben beszélek a gyerekekkel, tartom a kapcsolatot a Messengeren, és elfutkosok hol a mosógéphez, hol teregetni, hogy egyéb pár perces feladatokat elintézni. Ez akkor nagyon fárasztó, ha nem a saját ritmusomban tehetem meg. Ha nem tudok minden tevékenységre abban a percben odafigyelni. Ha mindig ki kell adott dologból valami külső impulzus miatt zökkennem. Ha nincs ilyen, és a gyerekek kivárják, míg odaérek, az étel nem fut ki, akkor igen nagy hatásfokkal tudok haladni. DE, ha nem tudok arra figyelni, amiben éppen benne vagyok, ha valami miatt mindig ki kell a figyelmemet venni, és egy más tevékenységre fordítani, még mielőtt végeztem volna az adott szakasszal, akkor nagyon hamar fáradttá és ingerültté válok. Máskor pedig, ha ezt a ritmust sikerül jól tartani, és a figyelmemet koncentrálni, tényleg 5 ember munkáját tudom elvégezni adott idő alatt.
Nem az a megoldás, hogy veszekszem a gyerekkel, hogy legyen már türelmes, hagyjon már békén, vagy nem foglalkozom a leégni készülő sülttel. Inkább arra kell ügyesen ráérezni, mi az, amit az adott időminőség megenged. Ha a gyerek szól valamit kérve, elsőbbséget élvez, amíg nem kezdtem el egy adott tevékenységet. De, ha már láthatja, hogy elkezdtem teregetni, ki kell várnia, amíg azt befejezem (természetesen kivétel ez alól, ha veszélybe kerül). Míg ezt a szakaszt leírtam, a gyerekekkel egy szobában, laptopon dolgozom. Hol az egyiknek kell adnom egy újabb játékot, hol a másiknak innivalót. Mivel elalvásuk után már annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok fent maradni, így ébrenlétükkor kell ezt megoldanom. Vagy, ha kimennek homokozni, mesét néznek, akkor is vannak pár perceim, amikor nyugodtan tudok koncentrálni azzal, amivel lelkem is fel tud töltődni.
...és a harmadik szint
Elménk-szellemünk tápláléka legalább annyira fontos az emberi létben, mint a testi-lelki feltöltődés lehetősége. Ettől vagyunk igazán Emberek.
Szellemünknek, elménknek is szüksége van a maga táplálékára. Számomra ilyen, ha Neked írhatok. Ilyenkor rendszerezem gondolataimat, kapcsolatba kerülök Felsőbb Énemmel, ami által ráébredek, mi miért történik úgy, ahogy. Én ilyenkor látom meg nagyon jól a hétköznapok mintázatait. Így szívesen javaslom Neked is az írást, egy barátnak, de akár gyermekednek is írhatsz egy olyan memoárt, amit majd 18 éves korában vagy egyéb nevezetes alkalomkor nyújthatsz át neki.
Elménk érdekesen működik. Egészen addig, amíg nem engedjük ki belőle a gondolatokat, csak forognak, tekeregnek a fejünkben, túlfeszültséget okozva. Ezért nagyon jó, ha elmondjuk valakinek, vagy leírjuk azt, ami bennünk mocorog. Így kiengedjük a gőzt, érzelmileg is. Van még egy nagyon hasznos következménye ennek!
Az, hogy így visszajelzést kaphatunk másoktól. Ha nem sértődünk meg mások reakcióitól, remek ötleteket, egy egész más látásmódot, segítő gondolatokat kaphatunk bárkitől, aki elolvassa írásainkat. Ha tényleg keressük a megoldást, képesek leszünk meghallgatni másokat. DE ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy el is kellene fogadni mások tanácsait! Csak annyi szükséges, hogy az ő szempontjukból is vizsgáljuk meg a helyzetünket, aztán érzelmeinkkel és elménkkel átrágva, önmagunk reakcióit megfigyelve, eldönthetjük, mit is tartunk leginkább helyesnek. Sokszor az emberek inkább nem kérdeznek meg másokat, inkább magukban őrlődnek, nehogy el kelljen fogadni azt, amit a másik mond. NEM KELL! A saját megoldásodat kell mindig megtalálni, én elmondhatom, szerintem hogy lehetne, másoktól milyen megoldásokat láttam már adott témával kapcsolatban,
DE számodra az igazi a TE saját megoldásod lehet csak! Ez hozhatja el életedben a HARMÓNIÁT. Ennek természetes velejárója pedig maga a BOLDOGSÁG.
Talán kiderült az eddigiekből, hogy a boldogságot nem kívül kell keresni. Nem is bizonyos dolgok - akár anyagi, akár lelki vagy szellemiek - okozzák a boldogságot. Hanem az, ha legalább nagyjából mindez egyensúlyban működik az életedben.
Ez egy dinamikus egyensúly. Hol errefelé, hol arra helyeződik inkább a hangsúly. Akkor jó, ha ez is mindig változik. Folyamatosan boldog csak az lehet, aki élvezi a változást. Az élet dolgait kihívásként, és örömteli eseménynek tekinti, bármi is legyen az. Ezt is kis lépésekkel kell kezdeni. Aztán úgy belejön az ember, hogy képessé válik még a tragikusnak tűnő eseményekben is meglátni a LEHETŐSÉGET. Lehetőséget a változásra, egy újabb, jobb szint kialakítására, valami nagyszerű megteremtésére.
MIRON program megoldások Neked és gyermekednek
A szülőfejlesztés alapjait leraktuk. Most már áttérhetünk a mindennapos, gyermekkel kapcsolatos tennivalókra.
Ha gyorsan lenne szükséged baba- vagy gyermekfejlesztési tanácsokra, ötletekre, látogasd meg Youtube-os csatornánkat, illetve a Miron holisztikus életmód-program blogját vagy keress bennünket a Facebookon a Holisztikus baba- és gyermek fejlesztés csoportban.
Ha nem látod a helyzetedből a kiutat, ha az egyszerűbb helyzeteket is megoldhatatlan, elképzelhetetlen nagy feladatnak érzed, kérlek, iratkozz fel ÉLETKEDVcsináló programunkra. Ezt az ONLY +21 oldalon az Üzenet gombra kattintva tudod megtenni. Az Indítás gomb megnyomása után írd be: START
Köszönöm figyelmedet:
Mészárosné Kis Edit / Derita
Heti két alkalommal küldjük Neked a Túlélési tanácsok, kezdő és újrakezdő szülőknek című hírlevelünket. A hírlevelet minden esetben szakértőink írják, saját tudásuk legjavát Eléd tárva. Ha még nem iratkoztál volna fel rá, itt megteheted!
Asztrológus: Derita mNemos Ásvány tanácsadó: Alexa
Human terapeuta: Gál Rita Földgyógyító: Varga Zsolt Myrdinn
Kineziológus: Thuri Bea Tengely módszer: Ara Rauch
Gyógymasszőr: Kadocsa Anna Lovas choach: Szabó Mesi
Prána nadi oktató és babamasszőr: Jóriné Sipos Tünde
Genetikai tanácsadónk: Gudlin Gabriella
Gyógypedagógusunk: Tóth Andrea
Külön köszönetet szeretnék mondani Bókkon István professzornak a segítségéért!